Jézust „a zsidók” akarták megölni?

Jn 7:1 „Jézus ezután Galileát járta. Nem akart ugyanis Júdeában maradni, mivel a zsidók meg akarták ölni.”

Probléma

A hagyományos protestáns és katolikus fordítások szerint Jézus tanítványai és szimpatizánsai féltek „a zsidóktól”, illetve Jézus is azért nem maradt Júdeában, és ment inkább Galileába, mert „a zsidók” meg akarták ölni. Mivel maga Jézus és minden első követője zsidó volt, nem világos, hogy Jézusnál és híveinél miért lennének „zsidóbbak” az ellenségeik? Antiszemita lenne János evangéliuma vagy az Újszövetség?

Ue. Jn 5:15-16,18 7:11,15 9:22 19:38 20:19

Fordítás

Görög eredeti: …hoti ezétun auton hoi Iúdaioi apokteinai.

Formális fordítás: „…mert a júdeaiak meg akarták ölni.”

Értelmező fordítás: ue.

Indoklás

Jákób tizenkét fia a tizenkét zsidó törzs őse lett, neveiket, így a Júdát is később sok „zsidó” viselte. Amikor az északi országrész, Izrael eltűnt a térképről, és az egész terület római tartomány lett: Ioudea provincia. A helyi lakosok – hoi Iudaioi – voltak „a júdeaiak”, de általában az izraelita vallásúakat és végül az egész népet is ezzel a szóval jelölték. Később egyes európai nyelvekben a „júdeai” szó elején a j hang dzs vagy zs hanggá vált, ld. francia Juif, angol Jew, magyar „zsidó”. A görög hoi Ioudaioi szónak így más nyelveken két jelentése van, szövegkörnyezettől függően hol a „a júdeaiak”-ra utal (szemben a galileaiakkal), hol általában „a zsidók”-ra (izraelitákra).

A „zsidó” mint népnév azonban a saját nyelvükön, azaz héberül maradt ’ivrí, görögösen Hebraiosz. A zsidókat alapvetően „héber”-eknek hívták az Ószövetségben (1Móz 14:13 43:32 2Móz 1:22 3:18 1Sám 14:21 Jón 1:9) és az Újszövetségben is (ApCsel 6:1 2Kor 11:22 Fil 3:5), nyelvüket és írásukat is „héber”-nek (Lk 23:38 Jn 5:2 19:13,17,20 20:16 ApCsel 21:40 22:2 26:14 Jel 9:11 16:16). A „Zsidókhoz írt levél” görög címe is Prosz Hebraiusz, azaz „A hébereknek”.

A hoi Ioudaioi jelentése tehát akkor általában „a zsidók”, amikor (1) egész Izrael vezetőire (ApCsel 25:2), sajátos izraelita ünnepeikre (Jn 2:13 6:4) vagy a törvényükre utal (ApCsel 25:8), a farizeusokkal szemben az egész zsidóságra (Mk 7:3), és külföldön élő zsidókra (ApCsel 13:6,43 21:27 24:5) vagy amikor (2) a zsidóságra a kívülállók szemszögéből (Mt 2:2 27:11,29,37), illetve más népekkel együtt vannak említve: zsidók és samáriaiak (Jn 4:9,22), zsidók és görögök (1Kor 1:22 Róm 3:9), zsidók és rómaiak (Lk 7:2-3), a zsidóság és a népek (ApCsel 21:21 Róm 3:29 vö. Ef 2:11-22), zsidó és nem-zsidó származású keresztények (Gal 2:12-13 Róm 2:17,28-29 3:1). Ennek ellenére nem szabad mindig „a zsidók”-nak fordítani – János evangéliumában különösen nem.

Tudjuk ugyanis a júdeaiakról, hogy a galileaiakat a beszédükről felismerték, és megvetették őket, mert nem bíztak bennük (Lk 1:26 Mt 21:11 26:69 Jn 1:45-46 7:52 ApCsel 5:37). János evangéliumában a „zsidó” és a „júdeai” megkülönböztetésének hiánya sajnálatos módon elrejti – a karióti Júdás kivételével – galileai származású apostolok és a júdeai-jeruzsálemi, tehát a vidéki és a fővárosi izraeliták közötti konfliktust, illetve ennek jelentőségét Jézus történetében. Jézus ui. júdeai volt, hiszen Betlehemben született (Mt 2:1), de a galileai Názáretben élt, ezért tévesen őt is galileainak, názáretinek hitték (Jn 19:19 vö. ApCsel 24:5).

Jézus a 7:1-2 szerint azért nem akart Júdeába menni, mert a júdeaiak a megölését tervezték, és a hét-nyolc napos, Jeruzsálemben (Júdeában) töltendő sátoros ünnep [szukkót] is közeledett. Inkább Galileában maradt, testvérei „biztatása” ellenére is (7:1,3,9), és csak az ünnep végén ment fel Jeruzsálembe, hogy – a Szentlélekre utalva – „élő vizet” (azaz forrás- vagy folyóvizet) ígérjen a benne hívőknek (Jn 7:37-39).