A szövegkörnyezet (17:20-24) szerint Jézust a farizeusok megkérdezik, hogy szerinte mikor jön el Isten királysága? A fordítások szerint a királyság „szemmel nem látható” (Károli, EFO) vagy „nem szembetűnő” (B-D, KNV, SZIT), illetve „jelekből ki nem következtethető” (ÚFO) vagy „előre ki nem számítható” (RÚF) módon jön el. Az eltérően fordított kifejezésben [meta paratérészeósz] a paratérészisz főnév a partéreó igéből származik, aminek az alapjelentése „megfigyel”, negatív értelemben „leskelődik, kémkedik”, pozitív értelemben viszont „odafigyel rá” (pl. a törvény megtartására). A királyság tehát vagy „nem megfigyelhetően”, vagy „nem megleshetően” jön el. Hogy Jézus konkrétan melyiket utasítja el (és mi lehet a helyes fordítás), az a folytatásból derül ki.

A következő mondat szerint (17:21) ui. a Királyság már ott van „közöttük”: az entosz alapjelentése ugyan helyhatározóként valóban „bent, belül” (pl. Mt 23:26), de ha többes szám birtokos esetben álló névmás követi, felveszi a „között(ünk/etek/ük)” jelentést – ezt követik helyesen az újabb fordítások. Először is tehát Jézus lényében már jelen van a királyság (ti. maga a Király). Másodszor, Jézus a jövőre utal, amikor mint „Emberfia” (ld. Dán 7) jön el, és hiába mondják majd egyes jól értesültek, hogy „itt” vagy „ott” van, a tanítványok ne kövessék őket, mert az Emberfia mindenki számára tévedhetetlenül láthatóan jön vissza, mint a villámlás, ami az egész égen átcikázik (17:24).

Mindezek alapján tehát a királyság Jézusban már ott áll közöttük és egy napon nem úgy jön el, hogy egyesek számára megleshető lenne, hanem mindenki számára nyilvánvaló lesz (vö. 2Thessz 2:7, Jel 1:7)