Mt 5:4 „Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.”
A szomorúakat „megvigasztalják” – de kik?
Probléma
A modern katolikus bibliafordítások kerülik a régies tatik/tetik műveltető igealakot. A kijelentő mód, T/3 alakkal való pótlás azonban esetenként, így itt is félrevezető: a „megvigasztalják őket” (SZIT, KNV) megfogalmazás azt a kérdést veti fel, hogy kik vigasztalják meg a szomorúakat? A „vigasztalásban lesz részük” (B-D) formális fordítás pedig egyáltalán nem utal a szomorkodók vigasztalójának kilétére. Vajon van az eredeti szövegben konkrétabb utalás az alanyra?
Fordítás
Görög eredeti: makarioi hoi penthuntesz, hoti autoi parakléthészontai
Formális fordítás: „Boldogok a szomorúak, mert ők majd megvigasztaltatnak.”
Értelmező fordítás: „Boldogok a szomorúak, mert Isten fogja megvigasztalni őket.”
Indoklás
A görög parakalein (vigasztalni, pártfogolni) ige jövő idejű szenvedő alakban áll. Ez itt az ún. passivum divinum, amikor a szenvedő szerkezet anélkül utal Istenre, hogy kimondaná: Isten cselekszik. Tehát Isten fog vigasztalni – nem más.
Ezt a szövegkörnyezet is igazolja. A „boldogok” vagy „áldottak” ugyanis az egész Hegyi Beszédben Isten és ügye miatt olyanok, amilyenek, és teszik, amit tesznek. Nem általában a szomorkodókról van szó, hanem olyanokról, akik saját maguk vagy mások bűnei, állapota miatt szomorúak. Jézus szerint vigasztalást is Istentől remélhetnek, mert ő az, aki a dolgokon változtatni tud.