Az aktuális kormány Istentől rendeltetett?

Róm 13:1 „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett.”

Probléma

Ha Pál apostol szavait úgy értjük, hogy a „felettes hatalmak” (RÚF, SZIT stb.) vagy „felettes hatóságok” (KNV) a mindenkori aktuális kormányzatra utalnak, akkor azt is el kellene fogadnunk, hogy a pogány római birodalomtól a liberális demokráciákon át a náci diktatúráig minden állam és kormányzat Istentől rendeltetett, tehát mindegyiknek emberfeletti legitimációja van. A páli mondatot a történelem során sokan felhasználták ilyesmire, de kérdés, hogy az apostol mire gondolt, és mire nem?

Értelmezés

A Róm 13 helyes értelmezéséhez szükséges látnunk a szöveg gondolati előzményét és folytatását. Az előző fejezetben az Istennek való odaszánás (12:1-2) és a kegyelmi ajándékok és szolgálatok (12:3-8) után a hívők egymással és a kívülállókkal való kapcsolatáról tanít (12:9-21). A kívülállókhoz való viszonyulásban konkrétan azt parancsolja, hogy az üldözőket ne átkozzák, hanem áldják (12:14), senkinek se fizessenek a rosszért rosszal, és mindenkivel szemben legyenek tisztességesek (12:17), és amennyire lehetséges, amennyire tőlük telik, éljenek békességben mindenkivel (12:18), és ha ezt a másik lehetetlenné teszi, azaz rosszat tesz nekik, akkor se álljanak bosszút, mert ez az Úr dolga (12:19), inkább tegyenek jót, és igyekezzenek jóval legyőzni a gonoszságot (12:20-21). Fontos látni, hogy Pál a keresztények helyzetéről beszél egy nem keresztény társadalomban, és ezt a gondolatmenetet folytatja a 13. fejezetben. Mielőtt bármelyik hívőben is felmerülne a gondolat, hogy az időnként ellenséges társadalommal (a Római Birodalommal) szembeszálljon, tisztázza, hogy az anarchizmus vagy a lázadás nem opció: mindenkinek engedelmeskednie kell, alá kell rendelnie magát [hüpotasszó] a „felettes hatalmaknak” [exusziaisz hüperekhuszaisz], mert ami „hatalom” [exuszia] van, az „Isten alatt”, azaz „Istentől” [hüpo theu] van, és aki ellene szegül, az Istennek áll ellen (13:2).

Az exuszia fogalma az exesztin = „lehet, szabad, jogában áll” jelentésű igéből származik, a jelentése nem csupán politikai „hatalom”, hanem „lehetőség”, „felhatalmazás” (Jézustól állandóan ezt követelték), illetve „hatóság” (ld. KNV). Ezért Pál számára „a hatalom” nem XY uralkodó vagy ZW párt kormányzata, hanem általában véve a társadalom felépítése, a törvényhozó és végrehajtó hatalom, a hatóságok rendszere az, ami „Istentől van”. A társadalom működéséhez ui. szükség van a törvényekre és a betartatásukra, a rend és az igazságosság fenntartására: a jótettek jutalmazására, a gonosztettek büntetésére (13:1-7).

Alkalmazás

Pál tehát általában az államról és a hatóságok funkciójáról állítja, hogy Istentől van és Istentől rendeltetett, mert a rend és az igazságosság védelmezőjének kell lennie – nem egy bizonyos államformáról vagy pártól vagy kormányról. A keresztény ezért ne csupán a hatóságoktól való félelemből vagy a jutalomért kerülje a rosszat, és tegye a jót, hanem belső, lelkiismereti indíttatásból. A rend és az igazságosság fenntartása az ő dolga is: fizessen adót és vámot, adjon félelmet vagy tiszteletet, attól függően, kinek mi jár (13:7).

Kérdés, hogy mi a teendő embertelen diktátorok vagy gátlástalan államvezetők esetében? Ők nyilván nem „Isten szolgái”, hanem mindenki urai, és nyilván nem „a mi javunkra” szolgálnak, hanem elsősorban a saját érdekeiket szolgálják (13:4-6). Az ilyesmi közügy, és a hívő is a társadalom része, tehát az ilyesmi ellen – államformától függő módon és mértékben – hívőként is fel lehet lépni, ha pl. létezik szabad sajtó, sztrájkjog, tüntetés, aláírásgyűjtés, állampolgári engedetlenség. Előfordul azonban, hogy az államvezetés, a hatóságok rendszere nem tudja betölteni a funkcióját, mert az istenadta pozíciókat olyan emberek foglalják el, akik nem a rend és az igazságosság szolgái. Ha tehát a legális és a morális, a jogi környezet és az erkölcsi parancs egyértelműen ellentétbe kerül (pl. egy náci diktatúrában), akkor a hívő továbbra is a lelkiismeretének engedelmeskedjen. Hogy ez egy adott helyzetben konkrétan mit jelent, titkolt engedetlenséget vagy éppen vértanúságot, azt a hívők közösségének minden korban együtt kell(ene) fel- és kidolgoznia, akkor is, ha végső soron mindig egyéni döntésekben jelenik meg.

Végül, érdekes, hogy az állam számonkérő, büntető vagy jutalmazó funkciói közül a büntetés mennyivel nagyobb teret szokott kapni, mint a jutalmazás. Sokat elárul egy társadalom állapotáról, hogy a tagjait mire neveli: a büntetés kerülésére vagy a belső tartásra – akár a saját érdekeivel és a csoportnyomással szemben is?

Más, kapcsolódó szövegek: 1Tim 2:1-2  Tit 3:1-2  1Pt 2:13-7