A törvény „csak” Isten haragjához, büntetéséhez vezethet?

Róm 4:15 Mivel a törvény csak Isten haragjához vezet.

Probléma

Pál apostol szerint Ábrahám és utóda nem a (későbbi) mózesi törvény alapján részesült az ígéretben, hogy örökölni fogja a világot, hanem a hitből fakadó megigazulás alapján, mert ha a törvény követői lennének az örökösök (és más nem), akkor hiábavalóvá válna a hit, és semmissé az ígéret (Róm 4:13-14). 

A következő mondat azonban, amelyben állítását indokolja, fordításainkban eltérően jelenik meg: …hiszen a törvény „haragot szül” (KNB, STL) vagy „haragot nemz” (KB, ÚRK), illetve „büntetésre szolgáltat alkalmat” (SZIT) vagy „büntetést eredményez” (B-D), sőt: „csak” büntetést eredményezhet (ÚFO) vagy „csak” Isten haragjához vezet (RÚF). Kérdés, hogy mi áll az eredetiben? 

Fordítás

Görög eredeti: …ho gar nomosz orgén katergazetai.

Formális fordítás: „…mert a törvény haragot eredményez / idéz elő.”

Értelmező fordítás: „…mert a törvény haragot idéz elő.”

Indoklás

Az orgé alapjelentése „harag”; ez utalhat az ember haragjára, aki nem képes megfelelni az isteni elvárásoknak, és az Isten haragjára a bűnnel (és a bűnéhez ragaszkodó emberrel) szemben, vagy a kölcsönös haragra. A hagyományos értelmezés inkább Isten haragjára gondol, mert a mondat így folytatódik: „ahol ugyanis nincs törvény, ott nincs törvényszegés.” (4:15b) Az isteni „harag” pedig – általában – nem csupán indulatra utal, hanem annak következményére is: a büntetésre (vö. Róm 1:18, 2:5, 3:3 stb.) , amint az több fordításban is megjelenik. 

A katergazomai sokjelentésű ige (megmunkál, véghez visz, előidéz, megvalósít, eredményez), a „szül” vagy „nemz” fordítás azonban szépítő magyarosítás, szövegünkben az „eredményez” vagy „előidéz” fordítás tűnik a legjobbnak. 

A szövegben mindenesetre nincs „csak”, mintha a törvény (egyik) egyetlen funkciója az lenne, hogy felismerjük a bűnt (ld. a Róm 3:20-ban is a „csak” betoldását), illetve (másik) egyetlen funkciója az lenne, hogy igazolja Isten haragját és büntetését (ld. ÚFO, RÚF).

Igaz, hogy „a törvény haragot idéz elő / büntetést eredményez” – de nyilván nem maga a törvény ld. Zsolt 119, Rom 7:12 stb.), hanem a törvény megszegése. Ugyanakkor, ahol törvény van, ott törvényszegés is (!) van, és Pál fő gondja, az, hogyan válhat az isteni ígéret bizonyossá a törvénytisztelő zsidók és a csak Jézusban hitre jutó nem-zsidók számára egyaránt (ld. 4:16).

Pál szerint ugyanis azért adatott az ígéret a hit alapján, hogy kegyelemből legyen, és hogy bizonyos is legyen – Ábrahám minden utóda számára: nemcsak a törvény alatt élőknek, hanem az Ábrahám hitét követő (Krisztus-)hívőknek is. Ábrahám a közös ősük, és az ígéret a hit alapján teljesül be rajtuk.

Ahogy tehát a törvény nem „csak” a bűn felismeréséért van (Róm 3:20), úgy nem is csak Isten haragjához, büntetéshez vezethet (Róm 4:15). A törvény egyik funkciója, amellyel egy gondolatmenetben találkozunk, nem az összes funkciója.