Sose hittem volna, hogy meglett férfi és családapa létemre egy „vámpíros tini lavsztorit” fogok olvasni, de kiskamasz unokahúgom rávett, mondván, hogy nekem is tetszeni fog. Kicsit megijedtem, hogy ilyennek ismer (Én és a vámpírok?!), de végül megvettem az Alkonyat-ot. A buszon aztán igyekeztem úgy olvasni, hogy más ne lássa a borítót, ugyanis lányregényről van szó.
A francia-amerikai René Girard hipotézise a mimetikus vágyról és a bűnbakképzésről mint az emberi kultúra gyökeréről és túlélő mechanizmusáról nem csak a társadalomtudományok és a marketing, hanem a teológia területét is érintette. Az Újszövetség Jézus Krisztus kereszthalálának jelentőségét több képpel és fogalommal is leírja, így az egyháztörténet során egyes tanítók hol ezt, hol azt hangsúlyozták.
Az egyháztörténelem során a keresztény hitet és teológiát már sok oldalról érte kihívás, de rendszerint a hit tárgya lett megkérdőjelezve (egyes tantételek) vagy a hit forrása (a Biblia megbízhatósága). A 19. század óta azonban az olyan új tudományágak, mint a szociológia és a pszichológia, nem pusztán a hit tárgyát, hanem a hit élményét, illetve a hit transzcendens gyökereit kérdőjelezték meg.
Neale Donald Walsch miután megjelentette a Beszélgetések Istennel című trilógiáját és New York Times bestseller szerző lett úgy gondolta, hogy néhány mindenkit érintő témának külön könyvet is szentel. Az egyik ilyen kis könyvecskéjének a témájával foglalkozunk most: a kapcsolatokkal.
Walsch istenének tanácsa az, hogy gondoljunk úgy önzésünkre, mint ami a világot jobbá teszi, hiszen minél inkább teljesülnek saját vágyaink, annál elégedettebbek és boldogabbak leszünk. És ha egyre többen leszünk a világon egyre boldogabbak és boldogabbak, annál hamarabb lesz maga a világ is egyre jobb, míg végül elérjük a földi mennyországot
Neale Donald Walsch, a Beszélgetések Istennel sorozat szerzője, amikor elkezdte könyveit kiadatni, azzal hívta fel magára a világ figyelmét, hogy azt állította: az általa leírt válaszokat egyenesen Istentől kapta, természetfeletti kijelentés által. A nyugati kultúrában ez a cím (Isten nagy „I“-vel) leginkább a bibliai Istenre utal, ezért az a keresztény, aki nem ismeri a kiadót (Édesvíz), az rácsodálkozhat, hogy Walsch könyveiben Isten szavaiként egészen más gondolatokat olvasunk, mint a Bibliában.
Neale Donald Walsch első könyvét ebben az ezoterikus műfajban már sok kiadvány megelőzte, megjelenését követően mégis korunk egyik legmeghatározóbb könyvévé vált. A szerző sok témát és megközelítést érint, és mindezt úgy, hogy saját magyarázattal mutatja be azokat a régi ezoterikus eszméket és a keleti misztikából kölcsönzött fogalmakat, melyeket a hétköznapi embernek nincs ideje mélyebben megvizsgálni.
Ralph Woodrow: „Két Babilon – Esettanulmány a helytelen kutatási módszerről” című cikke ritkaságszámba menő, tanulságos önkritika: a szerző a kutatási hibáit belátva képes volt bevonni a saját könyvét a forgalomból (magyarul: „Babilon misztériumvallása régen és ma”, Lautec Verlag, é.n.).
A film alapja a New York-i születésű Richard Ben Sapir (1936-1987) egyik novellája (The Body, 1983). A megfilmesítést az Avalanche Releasing vállalta Jonas McCord forgatókönyve alapján és rendezésében, a kamera mögött pedig a neves Vilmos Zsigmond állt. A film műfaji besorolása: dráma, románc és thriller, de nem felülnézős. A film megjelenésekor a rendező kifejtette, hogy a film nem kíván vallásos érzelmeket sérteni, de nem is volt számottevő negatív visszhangja.
A filmet a brit író, színész és rendező, Rupert Wainwright (1963-) készítette, aki elsősorban díjnyertes reklámfilmjeiről híres, legismertebb művészfilmjei azonban inkább a horror kategóriába sorolhatók (pl. A köd). A Stigmata 98 perces, 16 éven aluliak számára nem ajánlott „játékfilm”, amely a DVD-kölcsönzőkben dráma vagy horror tematikájú polcokra szokott kerülni.
A „Történelem csatorna” 1995-ben jött létre, eredetileg dokumentatív műsorok sugárzására. Műsorainak színvonala, tudományos ismeretterjesztő értéke azonban igen eltérő, 2008 óta pedig elsősorban áldokumentatív műsorokat sugároz, összeesküvés elméleteket népszerűsít.
A szuperhősök képregény világa – hála a computeres grafikának – átvonult a filmiparba. Már nem kell a képzeletünkre bízni magunkat: láthatjuk akcióban Superman-t és Thort, Batmant és Macskanőt, a Pókembert vagy Hulkot, Amerika Kapitányt és Vasembert, A Fantasztikus Négyest, Fenegyereket és Elektrát, vagy többüket együtt „A bosszúállók”-ban.
A média folyamatosan gondoskodik az újabb és újabb divathullámokról, hiszen sikerregények, sikerfilmek végtelen sorát termeli, amelyek a fiatalokat szinte végtelen órákon át képesek lekötni – a Biblia olvasása helyett. Kérdés, hogy a hívő szülő és pedagógus vajon milyen stratégiát választ ebben a helyzetben?
A keresztény hit szerint még vannak beteljesedésre váró bibliai jövendölések, ezért társadalmi krízis idején az Egyházban mindig felerősödött a prófétai és apokaliptikus szövegek iránti érdeklődés, illetve a világ eseményeivel és trendjeivel való kapcsolatuk kutatása. Korunkban is sokakban merül fel a félelmetes kérdés, hogy vajon nem éppen arról jövendölt a Biblia évezredekkel ezelőtt, ami most történik körülöttünk?
„Hiába olvasta valaki a Bibliát, hiába járt hittanórára, hiába jár misére, hiába vallja magát hívőnek, és jár akár minden nap templomba, Jézus Krisztus tanaiból – ezt így, sajnos, ki kell mondjam – az égadta világon semmi fogalma nincsen. Nem csak a hívőknek, de a papoknak sem, nem csak a papoknak, de a professzori végzettséggel rendelkező teológusoknak sem…” (Avatara)