A filmet a brit író, színész és rendező, Rupert Wainwright (1963-) készítette, aki elsősorban díjnyertes reklámfilmjeiről híres, legismertebb művészfilmjei azonban inkább a horror kategóriába sorolhatók (pl. A köd). A Stigmata 98 perces, 16 éven aluliak számára nem ajánlott „játékfilm”, amely a DVD-kölcsönzőkben dráma vagy horror tematikájú polcokra szokott kerülni. A felülnézős besorolás a horrorisztikus jelenetek miatt talán a 18-ast is megütné, tartalmi szempontból a „dráma” besorolás valóban egyértelmű és jogos, a „horror” kategória azonban az ijesztő jelenetek ellenére nem feltétlenül kielégítő. Témája ugyanis egyértelműen vallási, bár kérdés, hogy hogyan mutatja be a vallásosságot, illetve milyen vallásos igényt elégít ki?
1. A címadó fogalom
A
„stigmata” szó a görög sztigma, azaz
„jel” vagy „bélyeg” jelentésű szó többes száma. Az ún. stigmatizáltság pedig
olyan ritka jelenség, amelyet egyes katolikus hívők (misztikusok) élnek át,
többnyire intenzív imádság közben, esetenként azonban hétköznapi
rendszerességgel. A lényeg, hogy a testükön a keresztre feszített Jézus sebei
közül egy vagy több is megjelenik, bármiféle látható fizikai ok nélkül (pl.
vérző kéz, ostorcsapások nyomai háton, vér könnyezése, illetve a sajátos
virágillat). A stigmatizáltak többségét a Katolikus Egyház a szentjei között
tartja nyilván (Assisi Szent Ferenc, Avilai Szent Teréz, Pio atya stb.) A
fogalom különben az Újszövetségben is előfordul, Pál apostolnak a galáciabeliekhez
írt körlevele végén azt írta az eltévelyedéstől megkísértett gyülekezeteknek,
amelyek oly sok gondot jelentettek neki: „Ezentúl senki se okozzon nekem
fájdalmat, mert én a Jézus bélyegeit [görögül sztigmata] hordozom a testemen!” (Gal 6:17)
2. A főszereplők
A
filmnek két főszereplője van. Egyikük Frankie
Page (Patricia Arquette), a 23 éves pittsburghi ateista fodrász. Igazi „világi”
lány, nem túl művelt, aki jól érzi magát bulikkal és alkalmi kapcsolatokkal
fűszerezett életében, ugyanakkor a koldusoknak is adni szokott.
A másik főszereplő Andrew Kiernan atya (Gabriel Byrne), a vatikáni tudós jezsuita pap.
Intellektuális alak, akit a természet értelmes tervezettségének felismerése
vezetett az Istenbe vetett hitre és a papi pályára. Papként is megmaradt azonban
tudósnak, és a Szentek Ügyeinek Kongregációja megbízásából az egész világon
utazgat, hogy az egyszerű hívők által csodának hitt jelenségeket vizsgáljon
ki. Valójában fásultan cáfolja sorra a „csodákat”, mert képzettsége révén
mindig talál rájuk fizikai, kémiai magyarázatot (pl. egy „Mária arc” a falon
csak nedvesség).
4. A sztori
A film elején Kiernan atya
egy Isten háta mögötti brazil falucska, Belo Quinto templomába látogat el,
amely felkeltette az érdeklődését. Az elhunyt helyi pap, Paulo Alameida atya ravatala mellett egy folyamatosan meleg emberi vért könnyező Mária-szobrot talál, amelyet – a
gyászszertartásra váró hívők tömegének rosszallása és néhány ijesztő természetfeletti
jelenség ellenére – igyekszik tüzetesen megvizsgálni. Mivel a jelenségre nem
talál tudományos magyarázatot, úgy látja, hogy ebben az esetben igazi csoda történt, amit jelent is
főnökének, Daniel Houseman bíborosnak. A bíboros azonban lehűti Kiernan atya
lelkesedését, és nem engedi meg, hogy visszatérjen a brazil falucskába további
vizsgálatokat végezni, és mint később kiderül, a plébánia nem is tartozik a
katolikus egyházhoz.
Fontos
közjáték, hogy Alameida atya nyitott koporsójából egy helyi fiúcska ellopja az
atya rózsafüzérét, és a piacon eladja
egy amerikai nőnek, aki aztán szuvenírként tovább küldi a lányának – Frankie-nek,
akinek az életét a kis ajándék teljesen felforgatja. Először a csuklóján
jelennek meg „stigmák”, de nem pusztán vérző foltok, hanem egy láthatatlan
valaki láthatatlan szegeket ver át mindkét csuklóján. Frankie barátnői
megijednek, és a sebeit ápoló orvos is biztos benne, hogy ő maga tette saját
magával, azaz pszichológiai eset.
A második stigmát a metrón
kapja, ahol meglát egy papot és két apácát. Félig megszállott állapotban
kérdezi meg a papot, hogy ő-e Andrew Kiernan atya, az egyik apáca nyakából
pedig letépi és a földre dobja a keresztet. Ekkor a metrószerelvény
megvadul, Frankie hátából pedig láthatatlan kezek szinte szíjat hasítanak, a
döbbent pap (Durning atya) szeme láttára.
Az
esetből újságcikk lesz, Houseman bíboros pedig az eset kivizsgálását Kiernan
atyára bízza. Kiernan atya felkeresi Frankie-t, és bár a sebek megdöbbentik,
mivel a lány ateista, és stigmái csak mélyen hívő embereknek lehetnek, az
ügyet azonnal ejteni akarja. Amikor a lány magyarázatot kér, hogy mik a
stigmák, ezt válaszolja:
- Kiernan: Amikor Jézus meghalt a
kereszten, a testén öt seb volt: a hátát megostorozták, a homlokát
töviskorona szaggatta fel, a kezét és a lábát leszögezték, az oldalába pedig
lándzsát szúrtak. Nos, a történelem során csak mélyen hívő emberek viseltek
effajta sebeket.
- Frankie: De miért?
- Kiernan: Erre nincs kielégítő
tudományos magyarázat. A stigmatizáltakat olyan erős lelki kín gyötri, hogy
a fájdalom fizikai jelleget ölt. Gonosz látomások törnek rájuk, és az
ezekkel való küzdelem nyomot hagy a testükön. Az egyház ezt adománynak tekinti,
Isten ajándékának.
- Frankie: Ajándék?! Visszaadhatom? (…)
Atyám, megnézné ezeket? Mondja meg, mit gondol! [Kiernan döbbenten nézi a
sebeket.] Na mit gondol?
- Kiernan: Nem számít, hogy én mit
gondolok, Miss Page.
- Frankie: Ezt hogy érti?
- Kiernan: Úgy, hogy ez hivatalosan nem
az egyházra tartozik. Az, hogy egy magát ateistának nevező személy Krisztus
sebeit viseli, ellentmondás.
- Frankie: Igen? Akkor ide nézzen!
Olvassa el! A konyhaasztalon találtam. Fogalmam nincs hogy ez mit jelent, de
ez az én kézírásom.
- Kiernan: Olaszul van. Azt jelenti:
„Hasítsd szét a fát, és én ott leszek. Emeld fel a követ és megtalálsz.”
A pap a sort költészetnek
véli, Frankie azonban inkább fenyegetésnek, pánikba esik, és otthagyja Kiernan-t.
Amikor ismét találkoznak, Frankie már valóban megszállott állapotban kiabál
valamit a papnak, majd filctollal írja tele a szobája falát valami idegen
nyelvű szöveggel. A pap felveszi Frankie szavait magnóra, és lefényképezi a
teleírt falat, majd megkérdezi Delmonico atyát, nyelvész jezsuita barátját,
hogy mi ez az egész. Kiderül, hogy Frankie mondatai és az írás is egy régen
kihalt nyelven van: arámul, Jézus
anyanyelvén.
Ettől
kezdve a film két szálon folytatódik. Egyfelől Kiernan atya nyomoz: Delmonico
segítségével kideríti, hogy Frankie egy 1. századi, arám nyelvű, Jézus által írt evangélium szövegét idézi,
amelyet Houseman bíboros három részre osztott. A három fordító egyike a
ferences Alameida atya volt, a második a jezsuita Delmonico atya, a harmadik
pedig a domonkos Dario atya. Hogy a szöveg tartalma miért veszélyes az egyházra, és a szöveget ismerni miért egyenlő az életveszéllyel,
azt később Dario atya árulja el (lásd alább!).
Frankie
közben sorra kapja a sebeket: láthatatlan töviskoszorút a homlokába,
láthatatlan szögeket a lábába, és közben érzi „a szentség illatát”, a
virágillatot, amely a stigmatizáltakat szokta körüllengeni. Nem érti, mi
történik vele, és csak vissza szeretné kapni az életét. Amikor azonban Kiernan
atya felvilágosítja, hogy eddig minden stigmatizált csak két sebet kapott, és az ötödik (a lándzsaszúrás) valószínűleg
halálos lesz, Frankie halálra rémül.
Végül Alameida atya szelleme
megszállja a lányt, Kiernan atyát először megpróbálja elcsábítani, majd jól
összeveri, gyalázza a felsőbbrendűnek vélt cölibátusa miatt, és a lakást
romhalmazzá teszi. Itt láthatjuk a film leglátványosabb jelenetét: Alameida
szelleme a több sebből vérző Frankie-t a
levegőben mintegy keresztre feszítve tartva arra kényszeríti a papot,
hogy a lányt a levegőbeli, láthatatlan keresztről óvón a karjaiba vegye, azaz
férfiként viselkedjen – mielőtt a lány megkapná az utolsó, ötödik sebet, a
láthatatlan lándzsaszúrást a bordái közé.
Nem csoda, hogy a csinos
fodrászlány és a középkorú, jóképű pap között az együtt átélt borzalmak
közepette érzelmi szálak szövődnek. Tetszenek egymásnak, de nem történik
közöttük „semmi”, mert bár egyszer volt pár oldott, ismerkedős percük, a
köztük levő intimitás kimerül az együttérzésben és a sebek kimosásában. A
lány lakására megérkező Houseman bíboros azonban Kiernan atyát „egy ágyban” találja
a lánnyal, akit – úgymond – azonnal biztonságos helyre viteti az érsekségre.
Kiernan atyát kérdőre vonja, hogy miért nem neki küldte el a képeket, de azt
csak a lány sorsa érdekli: „Nézze, én csak annyit tudok, hogy ez a lány az
életéért küzd, és a segítségünk nélkül meghal, ha még egy sebet kap!” Nem érti,
hogy a képek miért fontosabbak egy lánynál. A bíboros azonban „átveszi az
ügyet”, azaz látszat-ördögűzést kezd a lányon, de valójában meg akarja ölni, méghozzá az egyház
érdekében.
Kiernan atya elmegy Durning atya templomába kipihenni magát, de ott megtalálja Dario atya, a harmadik, domonkos nyelvész, akinek Delmonico elküldött egy képet a falra írt szövegből. Ő végre elárulja Kiernan atyának, mi „ez az egész”:
- Dario: Ez alighanem a legfontosabb keresztény ereklye a világon.
- Kiernan: Miért?
- Dario: Ez egy arám nyelvű tekercs az első századból. Jeruzsálem mellett találtak rá, nem messze a holt-tengeri tekercsektől. Alameida és én rájöttünk, hogy egy evangélium Jézus Krisztustól, a saját szavaival, arámi nyelven. De egyes vatikáni körök attól tartanak, hogy ez az írás megingathatná a modern egyház tekintélyét.
- Kiernan: Hogyan?
- Dario: Ezek Jézusnak a tanítványaihoz intézett szavai az utolsó vacsorán. Utasításokat adott, hogy hogyan vezessék az egyházat halála után.
- Kiernan: Miért volna ez annyira veszélyes?
- Dario: Amikor beszámoltunk az eredményről a Szentírás Bizottságnak, Houseman azonnal leállította a munkát. Alameida ellenállt, ellopta az írást, és eltűnt. Houseman távollétünkben kiátkozott minket. (…)
- Kiernan: Miért állították le a munkát? Miért féltek az új evangéliumtól?
- Dario: Nézzen körül atyám, mit lát?
- Kiernan: Egy templomot.
- Dario: Egy házat! De Jézus Krisztus valódi egyháza sokkal több ennél. Nem csupán fából és kőből épült házak. Én szeretem Jézust! Semmi szükségem a kettőnk közé álló intézményre. Íme az Isten – és az ember! Minek az egyház, minek a papok? Jézus evangéliuma így kezdődik: „Isten országa bennetek van és körülöttetek. Nem fából és kőből épült házakban. Hasítsd szét a fát, és én ott leszek. Emeld fel a követ…
- Kiernan: …és megtalálsz.” (…)
- Dario: Houseman nem fogja hagyni, hogy kiadják az evangéliumot.
Kiernan atya még időben érkezik, hogy kimentse a lányt a bíboros fojtogató kezei közül. Alameida atya szellemét pedig megkéri, hogy távozzon, aki ezt meg is teszi azzal a feltétellel, hogy Kiernan lesz az új „hírvivő”. Kiernan megvallja neki, hogy „hisz”, azaz hisz a titkos evangéliumban, és annak terjesztője lesz.
Ezután kiviszi Frankiet a kolostor (?) kertjébe, ahol a lányra galamb száll rá, miközben a háttérben Assisi Szent Ferenc szobrát látjuk, ugyancsak galambokkal. A film legvégén Kiernan atya elutazik Belo Quinto-ba, és az oltár előtt, a padló alatt megtalálja a „Jézus valódi evangéliumának” eredeti, teljes bőrtekercsét és Alameida teljes fordítását.
5. A film üzenete
A
filmnek nem csupán témája a vallás, hanem vallási
üzenetet hordoz, mert a vallásosság különféle formáit bemutatva azokat egyúttal
értékeli is. A legfontosabb üzenet a film legvégén jelenik meg, puszta
feliratként:
- In 1945 a scroll was discovered in
Nag Hamadi, which is described as "the secret sayings of the living
Jesus". The scroll, the Gospel of St. Thomas has been claimed by scholars
around the world to be the closest record we have of the words of the
historical Jesus… The Vatican refuses to recognize this Gospel and has decribed
it as heresy.
- azaz
- 1945-ben egy tekercset fedeztek fel
Nag Hamadiban, amit „Az élő Jézus titkos mondásai”-nak mondanak. A tekercsről, Szent
Tamás Evangéliumáról világszerte úgy tartják a tudósok, hogy ez a
birtokunkban levő legközelebbi feljegyzés a történelmi Jézus
szavairól… A Vatikán visszautasította ennek az evangéliumnak az
elismerését, mondván, hogy eretnekség.
Meglehetősen
keserű felhangú végszó: az intézményes vallásosság, azaz a Vatikán a valóságban is olyan, mint ahogy a film
fikciójában megjelenik. Ha éppen nem is gyilkol az intézmény védelmében,
tekintélyével elnyomja az igazságot... A film vallásosságról alkotott képének
első jellegzetessége, hogy vallás és egyház, a hit és a hívők intézményes
közössége élesen szétválik, sőt, egymás ellen fordul.
A
film nyílt egyházellenességét jól illusztrálja Kiernan és Delmonico, a két
jezsuita pap beszélgetése is:
- Kiernan: Utazgatok a világban,
keresem a csodákat, és megcáfolom őket. Az a csoda, ha valaki még hisz
valamiben. Őszintén szólva, nem is tudom, mit csinálok.
- Delmonico: Egyikünk sem tudja,
hogy mit csinál.
- Kiernan: Te mind dolgozol?
- Delmonico: Fogalmam sincs.
- Kiernan: Hogy tudod lefordítani, ha
nem tudod, mi az?
- Delmonico: Nyelvész vagyok Kiernan, a
szavakat fordítok, nem az értelmüket, de ez egy 2. századi evangélium.
- Kiernan: Hányadik ez már neked?
- Delmonico: Úgy tizenöt fordításában
vettem részt. Vagyis hátra van még húsz.
- Kiernan: Ezek szerint harmincöt
evangélium van?
- Delmonico: Mindenkinek más élményei
voltak Jézusról, más történeteket írtak meg. Mert mik is az evangéliumok?
Interpretációk, emlékek, álmok, vélemények.
- Kiernan: És nincs evangélium Jézus
valódi szavaival?
- Delmonico: Vakok vagyunk egy
barlangban. Keresünk egy kétezer éve meggyújtott gyertyát.
- Kiernan: Mi áll a szövegben?
- Delmonico: Csak minden harmadik lapot
kaptam meg.
- Kiernan: Hogyhogy?
- Delmonico: A legtitkosabb
dokumentumokat szétszedték, és három felé osztották. Harmadát a domonkosok,
harmadát a ferencesek, és harmadát mi jezsuiták kaptuk. Az írások teljes
igazságát ugyanis csak a hatalmasságok ismerhetik.
- Kiernan: Ez jellemző erre a
helyre, nem?
- Delmonico: Versenyszellemű
világban élünk, Andrew, az egyház sem kivétel.
- Kiernan: Innen semmi sem szivárog ki,
igaz? Kivéve persze ha úgy akarják…
6. Visszatérő motívumok
A
film két állandóan visszatérő motívuma a keresztre feszítés és a galamb: az
egyik a nyers, fizikai brutalitás, a másik az isteni dimenzió és a lelki béke
megjelenítője.
A galamb arra az újszövetségi jelenetre
utal vissza, amikor a Szentlélek galamb formájában leszállt a János által
megkeresztelt Jézusra. A galamb rajza a filmben rajta van az állítólagos 1.
századi evangélium címlapján, és a Frankie által a falra írt verzión. A galamb
rajza azonban eltér a hagyományos egyházi ábrázolástól, amelyben a Lélek leereszkedik Jézusra vagy pünkösdkor az
apostolokra, hanem szárnyaival alulról felfelé
csapkod; így a film legelején is galambok csapnak fel hirtelen a vért könnyező
Belo Quinto-i Mária-szobor mögül. Frankie tető alatti, csöpögős mennyezetű
lakásába időnként galambok tévednek be, és a lány két megszállottság között az
ablakpárkányon galambokat etet. A film legvégén pedig, miután Kiernan atya
megmentette Frankie-t, igazi paradicsomi jelenetnek vagyunk a tanúi: egy kertben vagyunk, ahol csicseregnek a
madarak, ahol az egymásra talált férfi és
nő (Ádám és Éva?) élvezi a békességet, a lány fehér lepedőben van (tisztaság), galamb száll a kezébe, mögötte pedig Assisi Szent Ferenc szobra,
amint szintén galambot tart a kezében, galamb ül a vállán, és mosolyog. Sehol
az egyház, nincsenek falak (intézményes korlátok), csak a kert lágy, párás,
megnyugtató színei…
Ez a
paradicsomi béke, az emelkedett léleknek ez a csodálkozó nyugalma a film által
sugallt ideális vallásosság, olyan
misztika, amely nem pusztán szemben áll az intézményes vallásossággal, hanem
azon túl is lép. A katartikusnak szánt jelenet miliője még azt is képes
elfeledtetni, hogy mint minden stigmatizált, Szent Ferenc is buzgó híve volt
annak az egyháznak, amelyet a film elítél. De a film üzenetének lényege nem is
intellektuális felismerés, hanem az élmény, a misztérium. Ezért a Stigmata
sokkal inkább misztérium-film, mint
szimpla horror, hiszen a horrorisztikus elemek is a misztériumot szolgálják.
A másik visszatérő motívum a keresztre feszítés. A filmben Frankie és Krisztus szenvedése
sajátos párhuzamba van álítva.
Valahányszor Frankie sebet kap, a lány megkínzott arcának és más testrészeinek
képét, illetve Krisztus keresztre vert végtagjait mindig naturalista módon és
villámszerűen egymásra vágva mutatja. Ugyancsak párhuzamba állítva vágják
össze például azt a jelenetet, amikor Kiernan atya miséz és a kehelyből a
híveknek a bort kínálja („Krisztus vére…”), illetve amikor az orvosok Frankie-től
vért vesznek. Végül a teljes azonosulást
látjuk, amikor Frankie teste a levegőben élő feszületként függ.
7. Kérdések
Az
azonban sajnos nem derül ki egyértelműen, hogy konkrétan mire is gondol a film
írója? Miért szükséges ennek az egyszerű fodrászlánynak ennyit szenvedni? Mi a
kapcsolat Jézus szenvedése és a lány szenvedése között?
A
film eredeti, angol alcíme ez: The
Messenger Is Here – azaz „Itt a hírvivő”, de a magyar kiadás alcíme is
jogosnak tűnik: „A hírnököt el kell némítani”. Amikor Alameida szelleme
megszállja Frankie-t, és a szobája falára iratja fel vele az arámi
szöveget, Kiernan atya döbbenten kérdezi a Frankie-t bábuként mozgató
szellemtől: „Ki vagy te?” A lány kifordult szemmel, férfihangon felel: „A
hírvivő nem fontos” – csak az üzenet. Frankie egyértelműen médium, Alameida atya is először a szöveg fordítója, majd megszálló szellem, aki a lányt használja közvetítőnek, tehát mindketten
„hírnökök”, sőt, Kiernan atya is azzá válik, amint nyilvánosságra hozza a
tekercs tartalmát.
Jézus
tehát „a hírvivő” prototípusa vagy archetípusa lenne, akinek a sorsában minden hírvivőnek osztoznia
kell? Ez annak ellenére, hogy Kiernan atya nem kap stigmákat, logikusnak tűnik,
hiszen Alameida stigmatizált volt, és Frankie-ből is azt csinált. A filmben
idézett „Tamás evangéliuma” pedig tipikus 2. századi, gnosztikus irat, és a gnosztikusokról tudni kell, hogy számukra a
Krisztus csak hírnök volt: nem maga
az Üdvözítő, hanem annak a titkos hírnek
az átadója, ami üdvözít. A
gnosztikusok azonban eleve tagadták, hogy a Krisztus hús-vér emberi testet
öltött volna, így Jézus fizikai sebeinek a gondolatával sem foglalkoztak.
A filmből
nem derül ki, hogy Alameida szelleme miért pont a lányt választotta új hírvivőnek. Csak mert hozzá került a
rózsafüzére? Az sem derül ki, hogy miért kellett a lányt kínoznia, hogy miért volt szükség ennyi stigmára, vagy hogy a lány miért nem volt elég író médiumnak? Ebből is látszik, hogy
nem áll koherens teológia a film mögött, hanem csak néhány alapüzenetet akartak
az ijesztő jelenetekbe belecsomagolni.
Ha a szereplőkben prototípust keresünk, Frankie az érzéki teremtés, aki fizikai szenvedések útján jut hitre, Kiernan atya viszont az észhitű, keveset imádkozó tudós pap, aki felismeréseken és csalódásokon át jut hitre, és közben meg kell tanulnia együtt érezni a szenvedő lánnyal, majd fizikailag is meg kell mentenie a haláltól. Az igazi hit, sőt bizonyosság alapja tehát a misztikus élmény lenne, amelyhez azonban fizikai szenvedéseken át vezet az út. Ha belegondolunk, hogy a cél egy kétezer éves, két milliárdos tagságú vallási szervezet lerombolása, a hírnöknek valóban nem elég sem Houseman intézményhű vallásossága, sem Kiernan atya csak intellektuálisan kielégítő észhite. Így válik hőssé a fodrászlány és a pap, de olyan hőssé, akivel élményszinten csak részben, küldetéstudatát illetően viszont könnyen azonosulni lehet.
8. Néhány vallástörténeti megjegyzés
A
film vallástörténeti utalásai az
üzenetnek vannak alárendelve, nem az ismert tényeknek és a Biblia hagyományos,
történelmi értelmezésének:
- Nem volt „harmincöt”
evangélium, és az alig tucatnyi ismert újszövetségi apokrif irat többségét is
egyetemi könyvtárak őrzik, nem a Vatikán, ráadásul magyarul már szinte mind
olvashatók.
- Az ún. „Tamás evangélium”
tipikus gnosztikus beszédgyűjtemény,
amelynek egyes mondatai megtalálhatók ugyan a kanonikus evangéliumokban is, de
kitépve abból a helyzetből, amelyben elhangzottak, míg más mondatok az
óegyházi hagyomány számára teljesen ismeretlenek; ez utóbbiak közé tartozik a
filmben idézett 77-es logion
(„mondás”) is.
- A stigmatizáltság a film
speciális effektjeivel szemben egyáltalán nem hasonlít démoni megszállottságra, ahogy a médiumitás minden formája is teljesen idegen a bibliai értelemben
vett isteni ihletettségtől.
- A Biblia szerint Jézus nem
pusztán áldozat volt: az új szövetség
zálogaként tudatosan és másokért halt
kínhalált, amikor magára vette a bűnös emberek bűneinek büntetését, és kínokat
is az ellenségeitől szenvedett el (ld.
Ézs 53. fej. 1Pt 2:24).
- A hívőnek nem Jézus sebeivel, hanem halálával és feltámadásával kell azonosulni,
és nem fizikailag, hanem lelki módon: a
keresztségben (Róm 6).
Összefoglalás
A „Stigmata” tartalmi szempontból valóban drámai film. Bár eszköztára és képi világa időnként horrorisztikus, mégsem szimpla horror, hanem misztériumfilm. Ha igaz, hogy vallás és művészet funkciója hasonló, akkor a „Stigmata” sem csupán vallási témájú film, hanem vallásos üzenetet hordoz. Az általa propagált vallásosság azonban nem valamiféle „eredeti, jézusi, őskeresztény hit”, hanem a 20-21. századi korszellemre jellemző intézményellenes, élményorientált spiritualitás. Ha igaz, hogy a vallás ígérhet lelki kiteljesedést, de a művészet nem, akkor ez a film annál inkább vallásos film, mert bizony ilyesmivel próbálkozik.
Felhasznált szakirodalom
- Biblia – Ó- és Újszövetségi Szentírás, Magyar Bibliatanács, Budapest,
1990
- New Advent.Org – The Catholic Encyclopedia: „Mystical Stigmata” szócikk,
http://www.newadvent.org/cathen/14294b.htm
- Stigmata – A hírvivőt el kell némítani (eredeti alcím: The Messenger Is Here), DVD,
szinkronizált változat, MGM, 1999; Forgalmazza az Intercom, Budapest
- En.Wikipedia.Org – Stigmata (film), http://en.wikipedia.org/wiki/Stigmata_(film)