Barnabás evangéliuma magyarul
Barnabás evangéliuma magyarul
© dr. Szalai András, Apológia
Kutatóközpont, www.apologia.hu (v.2. 2017.03.30.) PDF
Az ún. Barnabás evangéliummal más tanulmányainkban[1] már részletesen foglalkoztunk, de 2016-ban magyarul is megjelent a teljes szöveg. Az Előszó sajnos olyan valótlanságokat állít, amelyek a szöveget attól teljesen idegen értelmezési keretbe helyezik, ezért szükségesnek tűnt erre is reagálni azok érdekében, akiket a szöveg valódi története és jelentősége is érdekel.
1. A kiadvány
Arany László: Barnabás evangéliuma (Angyali Menedék Kiadó, 2016). Szép, igényes kivitelű könyv, 288 oldal, A5 méret, eredeti ára 5990 Ft. A kiadó tematikáját[2] és marketing stratégiáját jól tükrözi a könyv besorolása: „Gnosztikus evangélium”.[3] A weboldal és a könyv hátsó borítója is hangsúlyozza: „Figyelem! Ez a kötet a mélyen vallásos embereket megbotránkoztathatja!” A kiadvány célcsoportja tehát vélhetőleg az ún. ezoterikus spiritualitású réteg.
1.1. A kiadó
Az Angyali Menedék Kiadó[4]
küldetése a weboldal Rólunk
menüpontja szerint:
- Könyvkiadónk 2012-ben jött létre, azzal a céllal, hogy
olyan munkák megjelenését segítse, amely az ezoterikus, univerzumi
törvényekkel egyensúlyban, különleges történelmi, különböző vallási
irányzatokkal átitatott, esetenként misztikus irodalomként megjelenő könyvek
különleges tárházát nyújthassa át az olvasóknak, amelyet ők igazi kincsként vehetnek
birtokukba. (...) 2012-ben, amikor az emberiség egy nagy része zavarodva
a világvégére várt, mi tudatosan határoztunk a kiadó létrehozása mellett. (…) Célunk,
hogy kiadványainkkal gondolkozásra serkentsük az embereket, hogy olyan
könyveket tudjunk a kezükbe adni, amivel átvezethetjük őket a sötétségből a
Fénybe.
- Várunk hát egyre szélesedő olvasói közösségünkbe
mindenkit: Fényharcosokat; látókat; pozitív gondolkodókat; minden jó szándékú
embertársunkat, akiknek fontos a szeretet és a béke; minden jóindulatú, nemzeti
közösségben gondolkozó honfitársunkat, aki képes egy pozitív egységben
tekinteni nemzetünkre, mint egy különleges titkokat hordozó univerzumi egységre
a Föld bolygón.
- Azért
az Angyali Menedék nevet választottuk kiadónknak, mert úgy véljük,
hogy a legjobb, legszebb és legértékesebb gondolatokat íróink a legfelsőbb
éteri régiókból kapják, hogy aztán könyveink lapjain váljanak olvasóink
életének és gondolatainak részévé. Ebben a mai sivár, embertelen és kifordult
értékeket közvetítő világban úgy gondoljuk, hogy ezek a művek valóban menedékre
találnak nálunk. Az általunk közvetített angyali gondolatok és értékek
végső küldetésüket olvasóink szívében és elméjében nyerik el, így minden
olvasónk részesül ezekből, a mennyei tudások tárházából, ezáltal válik
minden olvasónk is „angyali menedékké”.
1.2. A fordítás
A fordító Arany László (1962-),
saját weboldala[5]
szerint angol-informatika szakos tanár, és „különböző tudományos szervezetekben”[6]
tag vagy elnök. A populáris „ezotérium” széles körében fordít, ír és előad. Weboldala
mottója: „Ezeket a dolgokat nem azért írtuk le és mondtuk el, hogy elhiggyék,
hanem hogy tudják.” Fordítói tevékenysége figyelmet érdemel: 2015-ben „A teljes
Nag Hammadi Gnosztikus Könyvtár” (432 oldal), 2016-ban „A teljes Holt-tengeri
tekercsek” (688 oldal) és Barnabás evangéliuma is megjelent az Angyali Menedéknél.
Barnabás
evangéliumának (BE) szakszerű fordításához a középkori olasz és spanyol, szókincse és széljegyzetei miatt latin és arab nyelvi ismeretre is szükség
van. Könnyen belátható, hogy egy ilyen mű kiadása nyelvészek, vallástörténészek
csoportmunkáját igényli. Ennek a kiadványnak a fordítója azonban egyedül dolgozott, a kötet külső szakmai lektorokat sem említ; „az angol
nyelvű források egybevetésével és egységesítésével” fordított, tehát angol fordítást fordított, de forrásait
(itt) nem közli; az 1976-ban
Ausztráliában felfedezett, 1998-ban a Granadai Egyetem által kiadott spanyol
változatot[7]
nem használta fel.
Ez módszertani
szempontból azt jelenti, hogy a főszöveg nem tekinthető tudományos
referencia értékű műnek, csak ún. ezoterikus igényeknek felelhet meg. A
fordítónak a témához való hozzáállása
jól illeszkedik a kiadó szellemiségéhez. YouTube-csatornáján megtekinthető
előadása és diasorozata[8] sajnos
a populáris ezoterikus, szkeptikus és muszlim és szkeptikus mítoszokat ismétli a 325-ös Nikaiai (Nicaeai)
zsinat állítólagos döntéseiről a bibliai kánont illetően.
Előadásában magyarázatra
szoruló forráskezeléssel sorakoztat fel idézeteket
- Dan
Brown-tól (A Da-Vinci Kód),
- egy
muszlim ügyvédtől (Ahmad Thomson),
- néhány
szakmailag jelentéktelen, rég feledésbe merült szkeptikus teológus és történész
művéből (Henry Dodwell, 1698; Samuel Davidson, 1877; John Allen Giles,
1850-55; John Remsburg, 1909),
- illetve
hivatkozik a nagy muszlim hitvitázó, Ahmed Deedat sejk egyik füzetére (címe
helyesen: Is the Bible God’s Word?),
- végül
egy keresztény szerző (John Gilchrist) néhány érvére is reagál, aki a művet
középkori hamisítványnak tartja (mint az akadémiai kutatás is).
A 13. diánál
kiderül, hogy Lonsdale és Laura Ragg angol fordítását fordította (Oxford, Clarendon
Press, 1907). Raggék kritikai kiadványa igazi tudományos mű, tartalmából
láthatjuk, mi mindenről maradt le a magyar olvasó:
- az
olasz és a spanyol kéziratok története (1907-es kutatási állapot)
- az
összes 18-19. sz-i utalás és idézet eredeti (angol, francia, latin) szövege
- a
bécsi olasz nyelvű kötet fizikai leírása
- az
arab eredeti kérdése
- a
fennmaradt spanyol töredékek, angol fordításuk és olasz párhuzamuk
- a
szöveg tartalmi függése a kanonikus bibliai, a rabbinikus és a koráni szövegektől,
a középkori olasz művektől stb.
- az
elveszett ókori gnosztikus evangéliummal való kapcsolat kérdése
- Barnabás
evangéliumának olasz szövege és angol fordítása párhuzamosan, az arab
széljegyzetek és angol fordításuk
- általános
tematikus index és a szentírási idézetek, párhuzamok jegyzéke.
Ha a fordító valóban
Raggék 1907-es eredeti kiadványából dolgozott
volna, és ismerné a témával kapcsolatos akadémiai szakirodalmat, valószínűleg
nem írt volna, vagy nem hagyott volna jóvá olyan Előszó-t, mint amilyet a magyar kiadvány elején találunk. Ragg – és
azóta sok más kutató – kutatási eredményeit ugyanis csak az hagyhatja ennyire
figyelmen kívül, aki nem tud róla, vagy nem akar tudni róla, vagy cáfolni
tudja. Ezért valószínűnek tűnik, hogy a fordító csak az olasz szöveg angol fordításának valamelyik reprint vagy
online változatából dolgozott.
Barnabás
evangéliumának a fordító – és a kiadó is – óriási
jelentőséget tulajdonít. A fordítást ismertető internetes előadás utolsó
diáján ezt olvashatjuk:
- „Jól látható, hogy elképzelhetetlenül hatalmas
érdekek feszülnek egymással szemben, emberek milliárdjait maguk mögött
felsorakoztató egyházak. Minden egyes szónak, vesszőnek rendkívüli
jelentősége van és lehet egy-egy ősi szöveg lefordítása kapcsán. Ezeréves
érdekek és dogmák sérülhetnek, kerülhetnek veszélybe. Én, mint a fordító,
csak egyet tudok tenni, tudásom legjavát nyújtva, a szöveghez a lehető
leghűségesebbnek maradva, átadom ezt az iratot a magyar embereknek. A
vallási-, teológiai-, hatalmi harcokból messze távol tartva magamat.
Olvassák elfogulatlanul, használják és értelmezzék helyesen.”
A fordító – különben szimpatikus – hozzáállása ellenére meg kell jegyezni: a gigantikusnak érzett eszmei feszültség, amelyből szeretne kimaradni, nem létezik. Nincs olyan érdek vagy dogma, ami ettől a szövegtől veszélybe kerülne. Nincs olyan keresztény, aki a saját hitét, illetve a Szentírás és a keresztény tanítások történetét valóban ismeri, és Barnabás evangéliumát hitbeli vagy hitéleti szempontból forrásértékűnek vagy mértékadónak venné.
Egyházi közönyről
azonban nincs szó. Ellenkezőleg, rá kell mutatni a kutatásban való aktív keresztény részvételre:
- Lonsdale
Ragg, aki hugával együtt sok évet áldozott az életéből a BE olasz szövegének kritikai
kiadására, élete végéig anglikán lelkészként
szolgált itáliai városokban.[9]
- A
szöveg első arab fordítását (1908, Cairo) Rashid Rida muszlim reformer
felkérésére egy szír ortodox keresztény
készítette, Khalil Sa’ada. Fordítói előszavát persze később ugyanúgy kihagyták,
mint Raggék tanulmányát.
- A
bibliai apokrifek nemzetközi és hazai kiadásairól is elmondható, hogy akadémiai
és egyházi szakemberek közös művei.[10]
- A bibliai apokrif irodalom a keresztény teológiai intézményekben a tananyag
része, természetesen a képzés szintjétől
(BA, MA, PhD) függő mélységben.
A szöveg körüli egész összeesküvéselmélet, az állítólagos egyházi „sokk”,[11] és hogy Benedek pápa is emiatt mondott volna le,[12] csak tájékozatlan muszlimok és ezoterikusok fejében létezik. De attól, hogy valamit könyvek, cikkek és előadások sora ismételget, még nem válik valósággá – legfeljebb eladhatóvá.
2. Az Előszó
Az angolból fordított magyar főszöveg minőségének szakmai értékeléséhez össze kell hasonlítani az olasz-angol és a spanyol kritikai kiadással, amire itt és most természetesen nincs módunk.
A valódi probléma azonban nem is a
főszöveg, hanem a kiadvány 9-10. oldalán olvasható rövid Előszó. Ez ugyanis a főszövegnek teljesen hamis értelmezési
keretet és jelentőséget akar adni, nyilvánvalóan az ún. ezoterikus
identitás erősítése érdekében.
Aláírás híján nem derül ki, hogy az Előszó-t a kiadó vagy a fordító fogalmazta. Hangvételét mindenesetre
a haza ezoterika tipikus, negatív egyházképe jellemzi, drámai következtetései pedig
valótlan állítások sorozatán alapulnak.
A tárgyi tévedések és csúsztatások azonosítása érdekében az Előszó-t szakaszokra bontottam, és megjegyzésekkel láttam el. (A részleteket illetően ld. „Barnabás evangéliuma” című tanulmányunkat.) Mindenesetre érdemes először az idézőjelbe tett mondatokat összefüggően végigolvasni, hogy érezzük a hangulatát, logikáját, és csak utána a pontokba szedett kommentárral együtt.
„Egyházi közökben jobban
szeretnék, ha nem is létezne, vagy ha már létezik, legalább
hamisítványnak lehetne minősíteni... Egyik út sem járható.”
- Valószínűleg egyházi „körökre” gondolt az
író. Logikája egyszerű: ha egy műről azt lehet állítani, hogy a tartalma
zavarja az egyházat, akkor az csak hiteles lehet, sőt, további bizonyíték az
egyház ellen.
- Maga a szöveg zárja ki, hogy az 1. sz-i Barnabás
műve lehetne. Az akadémiai és egyházi szakmai
konszenzus szerint is 16-17. századi, álnéven írt hamisítvány, történeti szempontból
hiteltelen mű.
„A Jézus egyik apostola által
írt értekezést ugyanis 1500 évvel ezelőtt fedezték fel Törökországban.”
- Barnabás nem
tartozott Jézus tizenkét apostola közé. A BE 14-ben az apostolok listájából
ki lett véve Tamás, az ő helyére lett
betéve Barnabás.
- Az Előszó
írója vsz. a Múlt-Kor[13] álhírét
idézi, azt is pontatlanul, az ugyanis még azt írta, hogy 1500 éves kódexet fedeztek fel, nem „1500
évvel ezelőtt fedezték fel”, és nem
is Törökországban, ami akkor még nem létezett.
- Az ankarai kódex publikus fotóin a lapján olvasható
középkori szír (nem ókori arám) szöveg
szerint „…ezt a könyvet szerzetesek írták Ninive felső monostorában a mi Urunk
ezer és ötszázadik évében”, azaz 1500-ban.
Csak egy 500 éves Máté evangéliumról van szó, aminek a szövegét a mai szír
nesztoriánusok gond nélkül el tudták olvasni.[14]
„A Krisztusról kialakított teológiai
és világi képet, egyes konkrét történelmi eseményeket, jelentősen más
szemlélettel tárgyalja.”
- E „más szemlélet” alapja egyrészt a művet jellemző
durva történelmi, földrajzi és kulturális tévedések, félreértések,
anakronizmusok sora, másrészt Jézus történetének erőteljes iszlamizálása.
- Mindez egyfelől hiteltelenné teszi, másrészt
bizonyítja középkor végi vagy újkor eleji, európai keletkezését.
„Igen hangsúlyos és erős iszlám-vonásokat
sorakoztat fel.”
- Mivel az iszlám a 7. sz-ban jelent meg, BE sajátosan muszlim vonásai pedig nem is annyira
a Korán tanítását, hanem középkori szúfí
és népi hagyományokat tükröz, már ez alapján is kizárható BE ókeresztény eredete.
- BE tagad vagy félreért olyasmit, amit az iszlám
vall, és állít olyasmit, amit az iszlám nem vall, vagy tagad (pl. Jézus nem
Messiás, Mohamed igen).
- Szerzője valószínűleg az ibériai félszigetről
1609 és 1614 között végleg elűzött moriszkók
közé tartozott, akik névlegesen katolikus, főleg spanyolul beszélő, arab
származású muszlimok voltak. Csak ők
vallották, hogy Jézus helyett Mohamed a Messiás. Ráadásul előttük egyetlen muszlim hitvitázó
sem hivatkozott bármiféle BE-ra, pedig érdekük lett volna.
- Összefoglalva, BE tájékozott muszlimok számára sem lehet hiteles mű.
„Barnabás evangéliumára azonban már a középkorból is találunk hivatkozásokat, idézeteket belőle, a könyvet tehát semmiféle mesterkedéssel sem lehet ‘nem létezőnek’, illetőleg ‘hamisítványnak’ feltüntetni.”
- A középkor[15] valamikor 1492 és 1526 között véget ért. BE spanyol szövegének létezésére legelőször a moriszkó Ibrahim al-Taybili 1634-ből származó kézirata utal, tehát csak az újkortól „találunk hivatkozásokat, idézeteket belőle”. A szöveg ókori keletkezésének bizonygatása a „mesterkedés”.
„A könyvet az Ankarai
Néprajzi Múzeumban őrzik, bőrkötésű és Jézus anyanyelvén,
azaz, arámi nyelven íródott. (Már ez a körülmény is meglehetősen szokatlan,
hiszen az újszövetségi evangéliumok és egyéb szövegeinek nyelve görög!) Jézus
korában, Galileában, az arámi nyelv volt általánosan elterjedt, a hivatalos
görög, és a – római megszállás következtében használatos – latin mellett.”
- Az ankarai kódexnek semmi köze BE-hoz. Az 52 oldalas kódexet a török hatóságok
állítólag már 2000-ben megtalálták. A 2012-ben nyilvánosságra hozott fényképek
alapján pedig 1500-ban készült szír Máté
evangélium.
- A szír az ókori arámi egyik változatából
fejlődött ki, kb. úgy viszonyul az arámihoz, mint a mai német a régi góthoz. A
bibliai arámit héber betűkkel írták, a szírnek azonban saját betűi vannak, és
az ankarai kódexen is szír szöveg látható.
- A Barnabás evangéliumáról szóló történeti források
között egyetlen utalás sincs arám nyelvű
eredetire. George Sale Korán-fordító (1734) mások nyomán utalt ugyan arab eredetire, de ilyet sem ő, sem a forrásai
nem láttak. A töredékes spanyol
szöveg is a bevezetője szerint olasz szöveg
fordítása.
„A lapok az évszázadok során
megfeketedtek; a szakértők elemző vizsgálata igazolta eredetiségüket.”
- Az ankarai kódexet arany betűvel írták bőrre,
ami a századok során besötétedett. Nem tűnik mai hamisítványnak, de a szír
szöveg nyelvtani hibái és az arany tinta használata a szakértőkben okkal
ébresztettek kétségeket (a régészeti hamisítás ui. a Közel-Keleten valóságos
iparág).
- Nem tudni, mikori „szakértői elemző vizsgálatra”
hivatkozik a szerző. A kódex körül 2012 óta csend van. Mivel gyorsan kiderült, valójában
mi, nem lehet dollármilliókért árulni. Feltehetően maradt Törökországban, de a múzeum
tárlóiban kiállított tárgyak online képtárában[16] sem
található.
„Iráni egyházi hatóságok
álláspontja szerint a szöveg egyértelműen igazolja, hogy nem Jézust feszítették
keresztre, Jézus nem Isten fia, hanem csupán Istennek prófétája. A „szentnek”
és „apostolnak” nevezett, Jézussal életében soha nem találkozott, Jézus
követőit családostól és gyermekestől üldöző és legyilkoló, a római
állampolgársággal rendelkező Pál rabbi pedig – közönséges csaló.”
- Kik az „iráni egyházi hatóságok”? BE legfeljebb
az iráni muszlimok Jézusról és Pálról
alkotott elképzelését tükrözheti. Az, hogy BE az ő hitükhöz hasonlókat állít, csak
azt „igazolja egyértelműen”, hogy az
„evangélium” írói vagy végső szerkesztői muszlimok
voltak.
- Tarszoszi Saul kezdetben valóban üldözte az egyházat, de találkozott Jézussal
(ApCsel 9. fej.), a követője lett, szolgálatát az egész egyház elfogadta (2Pt
3:15-16), Barnabás kezdettől mindvégig támogatta, végül Jézus, a Krisztus vértanúja
lett, vsz. Péterrel egy időben (i. sz. 64.).
- Az ősegyházon belül nem létezett olyan „Jézus kontra Pál” vagy „Pál kontra Barnabás” ellentét,
amit utólag kívülállók igyekeznek belelátni az Újszövetségbe és az 1. sz-i
egyház életébe.
„Jusztin mártír a négy
kanonizált evangéliumot meg sem említi
a II. században az Újszövetség korára
eső kötetek között.”
- Miért Jusztinosz, és miért csak ő lett említve a
sok óegyházi író közül? Jusztinosz és Iréneusz Barnabás evangéliuma spanyol változatának
prológusában olyan ókeresztény íróként vannak megemlítve, akik állítólag vitatkoztak
Pál apostollal (bár ennek az ő írásaikban semmi nyoma).
- A fordító internetes előadásában is olyan 18-19.
századi szkeptikus teológusokat, történészeket idéz, akik az ókeresztény írók, köztük
Jusztinosz idézési statisztikáiból igyekeztek következtetéseket levonni a
kanonikus evangéliumok ellen. Ha a fordító olvasta volna maguknak az ókeresztény
íróknak[17] a műveit,
nem adott volna hitelt ilyen szerzőknek.
- Ami Jusztinoszt illeti, keresztény hitre tért
filozófus volt. Akár a pogány rómaiaknak írt tiltakozó védőbeszédet az
üldözött keresztények védelmében (Apológia
I. és II.), akár izraelitával vitatkozott (Vita a zsidó Trüfónnal), gyakran idézte az evangéliumokat is, bár
sokszor emlékezetből.
- A kortárs
szír Tatianosz is a négy
evangéliumból készítette evangéliumharmóniáját (Diatesszarón), Lyoni Iréneusz pedig a négy évszak
természetességéhez hasonlította, hogy négy
evangélium van (Mt, Mk, Lk, Jn).
- Az apostolok közvetlen tanítványai (Római Kelemen,
Antiókhiai Ignatiosz, Hierapoliszi Papiasz, Szmirnai Polikarposz) írásaikban
a témától függően eltérő
mennyiségben idézték az evangéliumokat és a többi Írást. Csak mert valamit nem
idéztek, még nem jelenti azt, hogy nem is tudtak róla.
„A könyv arról is beszámol, hogy Jézus
már az életében felvétetett a mennybe, nem halt meg, nem
feszítették keresztre, a kínhalált az őt eláruló Júdás szenvedte
el.”
- Ezek nem a kortárs szemtanúk, hanem a 7. sz-i Korán
és középkori muszlim hagyományok állításai. Jézus keresztre nem feszítését egyetlen koráni mondat
állítja (4:157). Ennek értelmén a muszlimok századokon át vitatkoztak, és hogy Allah
Júdást változtatta volna Jézushoz
hasonlóvá, hogy a rómaiak őt végezzék ki, csak egy a sok muszlim értelmezés
közül.
- Mindennek azonban keresztények számára éppúgy
nincs jelentősége, mint ahogy a muszlimokat sem érdekelné, ha valaki Mohamed után 600 évvel akarná elmondani „Mohamed
igaz történetét”, tagadva minden
fontosat, amit a muszlimok Mohamedről 600 éven át vallottak.
„Barnabás Evangéliuma részletesen beszámol
a Jézus korát 700 évvel követő Mohamed prófétáról, aki Isten küldötte,
valamennyi néphez szól, és ő lesz aki, az helyreállítja Jézus tanítását.
Számos alkalommal szó esik arról is, hogy az egész teremtés Mohamed
miatt történt meg.”
- Jézus keresztre feszítése és feltámadása i.sz.
30-33. körül történt, Mohamed 632-ben halt meg, tehát Jézus korát csak 600 évvel követte.
- A Mohamedre való sajátos utalások nem a
hivatalos szunnita iszlám, hanem a Korán-utáni, 9-13. sz-i szúfí misztika Mohamed-képét tükrözik.
„A Vatikán természetesen azonnal
bejelentette igényét a török hatóságok felé, saját szakértői is hadd
vizsgálják meg a könyvet.”
- A Vatikán nem tulajdonosi, hanem vizsgálati igényt jelentett be, ami
természetes és jogos reakció. 2012 óta azonban nem történt független akadémiai, muszlim vagy egyházi vizsgálat.
Nyugati arameisták és a helyi szír nesztoriánusok azonnal lefordították a közölt
fotókon látható szír szöveget, így annak a Vatikán számára sincs jelentősége.
„A Római Egyház a Niceai zsinaton
döntött a régi iratok sorsáról (támogatott, azaz kanonizált; tűrt,
azaz apokrif; tiltott – az összes többi, mindenekelőtt a gnosztikus
szövegek.)”
- A 325-ös Nikaiai Zsinat nem római katolikus,
hanem egyetemes keresztény zsinat volt. Jegyzőkönyvei fennmaradtak, magyarul [18]
olvashatók, így tudni lehet, hogy a Szentírás könyveivel egyáltalán nem foglalkoztak. Akkoriban csak más, helyi zsinatok foglalkoztak a kánonnal (pl.
a római, 382-ben).
- Nem ismeretes olyan történelmi forrás, amely
szerint Konstantin beleszólt volna a hitvallásba, a bibliai szövegbe vagy a kánonba.
Viszont a zsinat után az új főváros,
Konstantinápoly gyülekezetei számára államköltségen ötven új Szentírást rendelt a kaiszareiai (caesareai) bibliagondozó
műhelytől,[19] elődei
és volt uralkodó társa ugyanis sok Írást pusztított el.
- A szerző három kategóriája (támogatott, tűrt,
tiltott) az ókori egyházban nem létezett.
Az apokrifeket soha, sehol sem „tűrték”,
csak a naiv népi vallásosság műfajába tartozó ún. gyermekség-evangéliumok
voltak még századokig privát
használatban.
- A szavak valódi jelentése: kanonikus = „mértékadó”, kanonizált
= „mértékadónak tartott” (azaz istentiszteleten felolvasható, hit és hitélet
kérdéseiben végső tekintélynek számító), apokrif
= „rejtett” (az eretnekek által rejtegetett és/vagy kódolt értelmű).
3. Összefoglalás
Az Előszó szinte
minden mondata állít valótlanságokat. Erre van szükség ahhoz, hogy a szöveg egyházellenes értelmezési keretbe
kerüljön. A BE 20. századi muszlim és ezoterikus kiadói egyformán jártak el:
csak az angol fordítást vagy annak fordítását publikálták, a történeti háttértanulmányok
nélkül, és a fordítást saját mítoszaikba
csomagolták.
Az Angyali
Menedék két kiadványa (Nag Hammadi kopt kódexek, Barnabás evangéliuma) hiánypótló szerepet tölt be a hazai vallástörténeti
szakirodalomban, de ha egyetemi tanszékeinken ilyesmire nincs elég idő, pénz
vagy motiváció, akkor a téma iránt érdeklődőknek ilyen színvonalú kiadványokkal
kell megelégedniük.
A kiadó és a kiadvány által sugallt tévhittel szemben ennek a
pszeudepigráfnak a kora és a tartalma miatt sem lehet hitbeli jelentősége tájékozott
keresztények vagy muszlimok számára. Marad az, ami: a késő középkori, kora újkori európai keresztény-muszlim kapcsolatok
történetének érdekes, tanulságos, bár történeti részleteiben rejtélyes fejezete.
[1] Ld. „Barnabás evangéliuma”; „Az ankarai kódex: Barnabás evangéliuma?”
[2] A kiadó weboldalán: magyar ezotérium, alternatív történelem; pozitív gondolkodás, önfejlesztés, életmód, természetgyógyászat; idegen lények, földönkívüli kultúrák, UFO, exopolitika; elfeledett világok, letűnt korok, misztikus vallástörténet, eltitkolt igazságok, elhallgatott tudomány.
[3] A „Teljes holt-tengeri tekercsek” fordítása is „Gnosztikus evangélium” (sic) cimkét kapott, a „A teljes Nag Hammadi Gnosztikus Könyvtár” reklámszövege pedig ez: „Barlangban meglelt tekercsek!” pedig csak a holt-tengeri tekercseket találták barlangban, nem a kopt kódexeket.
[4] www.angyalimenedek.hu [2017.02.10.]
[5] www.aranylaci.hu [2017.02.10.]
[6] Magyar Asztronautikai Társaság, British Interplanetary Society, Maghar Akadémia – elnök (2007-2009), majd örökös tiszteletbeli elnök; Magyar Ufókutató Szövetség, Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete.
[7] Luis F. Bernabé Pons: El texto morisco del Evangelio de San Bernabé (Universidad de Granada)
[8] Arany László: Barnabás evangéliuma – YouTube [2017.03.10.]
[9] Angol Wikipedia: Lonsdale Ragg és www.mereweather.net/ragg.html
[10] Hubai Péter, Prőhle Károly, Rugási Gyula: Jézus rejtett szavai (Holnap, 1990); Adamik Tamás (szerk.): Apokrif iratok 1. Csodás evangéliumok, 2. Az apostolok csodálatos cselekedetei 3. Apokrif levelek 4. Apokalipszisek (Telosz, 1996-1999); Pesthy Mónika: Péter-apokalipszis (Corvina, 2009), Fröhlich Ida, Dobos Károly Dániel (szerk.): Henok könyvei (PPKE-BTK, 2009) stb.
[11] National Turk Feb 23. 2012
[16] Etnografya Muzesi ld. Collections /
Manuscripts
[17] Pl. Jusztinosztól magyarul: Ókeresztény írók sorozat
8. kötet, A II. századi görög apologéták (Szent István Társulat, 1988), 59-311.
oldal.