evangélium

A görög evangelion = „jó hír” szóból. A klasszikus görögben a szó a hírnöknek (a jó hírért) járó jutalmat, illetve az isteneknek (a jó hírért) bemutatott áldozatot jelentette. 

Az Újszövetségben a szónak kettős jelentése van. Egyrészt az „Evangélium” a jó hír Isten közeledő uralmáról (ld. Mt 4:17.23), illetve Jézus, a Krisztus megváltó művéről (ld. 1Kor 15:1-11, Jn 3:16). Másrészt az „evangéliumok” a Krisztus életéről, tanításáról, haláláról és feltámadásáról szóló szem-, fül- és kéztanúk (1Jn 1:1) írásos beszámolói, tehát sajátos bibliai műfaj (Máté, Márk, Lukács, János evangéliuma).

Az „evangelizálni” ige [evangelizomai] az evangélium jó hírként való továbbadását, hirdetését fejezi ki, az „evangélista” [evangelisztész] pedig maga a hirdetést végző személy (Ef 4:11, 2Tim 4:5), vagy valamelyik evangélium szerzője (pl. Márk).

Vö. evangéliumi, evangelikál, evangélikus

Nem találta meg amit keresett?

Keresés