protestáns

Az ún. protestantizmus híve, ilyen jellegű, illetve ilyen közösség, teológia, lelkiség stb. A latin protestatio = „különvélemény” jogi kifejezésből. 

A reformáció idején, az 1529-es speyeri birodalmi gyűlésen V. Károly német-római császár megerősítette az 1521-es wormsi ediktum reformáció-ellenes rendelkezéseit. Ez ellen „protestáltak”, azaz tiltakoztak beadványukkal az evangélikus hitű fejedelmek és birodalmi városok képviselői. 

A „protestáns” kifejezést először csak német területen és főleg lutheránusokra használták, külföldön először 1547-ben, VI. Edward angol király koronázásakor, általában a reformált hitvallású követre (Protestants). Idővel a reformáció lutheránus és kálvinista ágát együtt nevezték protestáns egyházaknak, majd – helytelenül – minden olyan felekezetet, amely a reformáció időszakában jött létre (pl. anglikán, baptista, unitárius), vagy teológiai gyökerei a reformációra vezethetők vissza (pl. metodista, pünkösdi). Ezért napjainkra – leegyszerűsítő, általánosító céllal – minden olyan keresztényt protestánsnak neveznek, aki nem katolikus, ortodox vagy valamely keleti egyház tagja.

Nem találta meg amit keresett?

Keresés